Copenhagen Climate Change Conference: A step forward?

 Hát igen. Morális kérdés. 

A gazdag és okos cégvezetők gondolom azt várnák el, hogy méltassam a COP 15 nagyszerűségét, hogy milyen jó dolog is 11 napon keresztül vakarni a fejüket, ha nem egymás delegációira újjal mutogatni, hogy kinek is kéne visszalapátolni a szart a lóba. Merthogy ugye abban egyet értenek, hogy baj van, de hogy valaki alábbadja a saját gyereke érdekében, az távol legyen.

"Én hiszek a globális felmelegedésben." Mintha vallás lenne, röhej. Igaz, hogy januárban rügyeznek a fák, de a politikusoknak ez még mindíg nem tény.

És én most írjam le, hogy jajj de jó, jajj de finom, vivát Kopenhága, vivát hogy megint nem csináltatok semmit a bolygónk meg melegszik fel.

Hát nem írom. 

Már rég késő konferenciázni. Rég késő papírosdit aláírogatni. Rég késő.

És annyira gyilkol a tehetetlen düh, hogy aki tehetne ellene, az nem tesz.

Lehet, hogy az emberiség megérett a kipusztulásra.

És ha a saját sorsát nem képes felfogni jelen körülmények közt, akkor nem is kár érte.