Ne mondjon ilyet madam valasz, az élet szép!

Hát, már nem azért hogy nyafogjak -mivel tudjuk, hogy a nyílesnyálas panaszkodós érzelmeskedős blog a legszánalmasabb dolog a világon- de nem vagyok jó passzban mostanában. Például ma sem voltam jó passzban. Mondjuk lehet ehhez az is hozzájárul, hogy húgomnak ma ünnepeltük a szülinapját, tele rokonnal ,és tele mosogatniavóval afterwards, plusz takonykór, plusz szaridő, szarkedv, és gondok a nettel.  Jövőhéten egy rakás rettentesen fölösleges dologból kell megcsinálnom egy rakás rettenestesen fölösleges beszámolót, zéhát meg prezentációt. Na. De azért szép az élet.

Úgyhogy most "tévét nézek". Igen, hihetetlen, tudom. Ami ennél is hihetetlenebb, az az, amit nézek. Dehát manapság ez a "Magyarországon méltán világhírű", tehát ezt kell nézni. Nem is bánom, kellemesen lezsibbaszt, én pedig hagyom, hogy a pudingállagúra pépesedett agyam szépen igényesen, gyönyörűségesen kiszivárogjon a fülemen. És ez még semmi. Holnap Rambo négy. Tehát ha holnap nem vetem ki magam a ablakon -nemis, inkább a tévét-akkor soha.

Van itt amúgy mindenféle, kéremszépen. Néptánc, néptánc, tánc, ének, tánc, ének, zene, ének, és még tánc is. Nem is érdekel. Hülyeség, hagyjuk.

Mostanában már azt is szoktam futtatni az agyamban, hogy mit vegyek az embereknek kará...várj..várj....nem....ez olyan unalmas téma, hogy még leírni is halál. NEm vagyok hajlandó ilyenekről írni. Mintha máris nagymama lennék vagy mi a franc. Meg amúgy is kizökkent ez az állat tévé :D Egyszerűen nem hiszem el, hogy a "zene az kell" című büntetendően közhelyes és semmitmondó, de legalábbis a vállalhatatlanságig elkoptatott csupa nagybetűs BLŐD még mindíg színpadképes. Pontosítok. Még mindíg hagyjuk az embereket hogy felmenjenek a deszkákra és szentimentálissan ránkoktrojálják. Ilyenkor amúgy, -Isten bocsássa meg- válogatott kínzási módszerek peregnek le elmém kivetítőjén, és ettől valami beteg oknál fogva az elégtétel megkönnyebbítő érzése önt el...Hülyeség, hagyjuk.

És persze jönnek az ünnepek. Tetves "zsingöbellz" meg "szájlentnájt", riszáló mikulások, made in China rénszarvasok, soros kötésű égők, és mindenhol csurig santa-factory, meg a csilláron is fenyőfadísz. Amúgy, nemtom, lehet csak öregszem hogy itt világba nosztalgiázom, meg amúgy sem hiszem el, hogy én a következő mondatot leírom: Ez akkor is így volt, amikor én voltam fiatal ? :D Merthogy nekem rémlik a proli lucfenyő hokedlire állítva, hogy plafonig érjen :D , rajta az ízigvérig szocreál fenyődíszek, meg a fényes papírba csomagolt zselés szaloncukor, amit apával pecázunk le titokban a fa tetejéről..jéé..még van emlékem apás karácsonyról...hihetetlen az emberi agy kapacitása :D

Hmm. ezektől az emlékektől nem lett jobb kedvem.

 Zárásul annyit, hogy :Na ne nevettess fiam xD

A gépem újratelelpítésnek néz elébe, kábé akkora félelemmel, mit amit én éreztem az eslő feles ukrán votkám előtt... Ez némi késleltetést eredményezhet a dolgok naparakészségét illetően, de majd csak túléljük valahogy :D

Ma szükség volt a lélekápolási készségeimre, mert szegény Firmámat lapátra tette a barátja...úgyhogy most berúg. Nagyon. Ahogy ismerem, még annál is jobban. Ami azt illeti, nekem csütörtökön infós krampácsos szakest (ami egy rumosboros-vodkás gyümöcsös fahéjas szegfűszeges diós kompótos összeérlelt majd felforralt halálos kombót jelent, amit legalább 5 decis korsóból fogunk szolídan fogyasztani) (a látszat ne tévesszen meg, nem lettem alkoholista, de ez még finom is..nektek is meg kéne kóstolni)tehát nekem is készülnöm kell lekiekben.

Ma feljött a koliba unokaöcsém, és leadtam neki Lapi anyagát józsefateszről. Mondom mondom, teljes átéléssel és a nosztalgia mesés érzésével átitatva, egyszercsak felnézek, és látom ahogy a teljes reményvesztettség tükröződik az arcán. Mondom, üresbe tetted az agyad? Mire ő, bocsi, épp soroztatot néztem képzeletben. (!!!) Azért ez a hülyeségi szint se semmi..de legalább családban marad. De ha már a családban maradó hlyeségeknél tartunk, szombaton voltunk köszönteni nagynénémet, tehát unokaöcsém anyukáját. Megbeszéltem vele, hogy kedden felmegyünk hozzájuk azzal, akinek a nevét túl egyértelmű lenne ideírni, ezért a továbbiakban legyen csak Kornélius (a döglött bogár után szabadon) merthogy megcsinálja a körmömet, lefertőteleníti (merthogy rágom a bőrt rajta mint atom, és mivel hogy ő manikűrös is) addig a fiúk meg tolják a "zikszboxot". Elindulás előtt még csomagolt kaját, (kalsszikus kaparjuk össze a maradékoat egy ételhordóbaa jelenség) és a lelkemre kötötte, hogy én ne egyek belőle otthon, merthogy kedden majd ő ad külön. OK.
Ennek megfelelően én ma felhívom, hogy akkor megyünk fel unokaöcsémmel együtt.
Csakhogy egy két dolgot kifelejtettem a számításból. Ilyen például az a nem elhanyagolandó alkoholmennyiség ami az említett időtartalom alatt elfogyott, az (erősen) illuminált állapotban lévő szervezet esetleges memóriazavara, és hogy nagynénémnek mindag igaza van.
A másfél perces telefonbeszélgetés alatt megtudtam, hogy mi nem is beszéltünk meg ilyet, és hogy ő biztos nem mondta, és már bejelentkezett fodrászhoz.
Sebaj, lett egy szabad pár órám, egy lassan elfertőződő kezem, és egy felettébb szűkös menüm a hétre :D:D

Így marad a régi sláger, az ősz nagy felfedezettje, a 70 forintos kínai zacskósleves!
Biztos ismeritek, áll kábé 10 gramm rizstésztából, egy kis zacskó porból mg egy mégkisebb zacskó olajból. Na, azaz, tudjátok ti. Namost, ha én abból nem ettem meg vagy 3 kínai egy éves adagját ebben a szemeszterben, akkor nem ettem egy darabot sem. Vannak ilyen kolis menük...ott van például a májkrémes tészta, vagy a mikrózott száraz kenyér bármi kenhetővel :D:D (a májkrémes tésztát még nem kóstoltam, ez ilyen örbön ledzsönd, de szerintem méltó lehet a "cukros szalonna" nevű bestof listára)

Ma vettem egy csokor retket. És még meg voltam lepve, hogy dudvás. Elvégre, ki gondolta volna a 120 forintos retekről novemberben...de hogy megkoronázzam szőkeségem, a Juan Pablo Montoja és seregély/j esetei után, megosztom veletek az újakat. Megkérdeztem Kornéliust, hogy mikor van a Forma 1 döntője, és hogy miért nem nézi csak azt meg. Megkérdeztem azt is, hogy egy krimisorozatban melyik a kedvenc része. Illetve megtudtam azt is, hogy a sherpa nem a lámák és jakok rokona, még csak nem is egy állat, hanem egy népcsoport a Himalájában. Gyerekek, érdemes volt egyetemre jönni. :D

Legyen ez a végszó!

Szeretettel,
Forrest Gump

5-6-7-8-9-10, Komár Laci jobb, mint a gyümölcsíz!

Hú..első blogom első betűi..mondhatni szavai..és lassacskán első mondata...
Segítség, én is konzumidióta lettem!!! XD

Nem mintha innentől fogva éjjel-nappal közhírré tétetne minden amit teszek vagy gondolok, de több szempontból is hasznosnak ítéltem egy ilyen hogyshívják elkezdését. Először is, olyan feledékeny vagyok, mint Őrsiné kétszer, gyakorolnom kell a helyesírást és a gondolataim összesedett kifejezését emelkedett kifejezésekkel teletűzdelve, vagy miszar.

Aztán az is előfordulhat, hogy valakit érdekel, hogy mi van velem. De ha mégsem, akkor majd jókat röhögök öreg napjaimban.

Amúgy most a koliban ülök, épp fejeztem be a fordítást, és megint rájöttem, hogy én igazából nem is tudok angolul. A háttérben kellemesen képviseli magát az amatőr kohász banda amint a felismerhetetlenül artikulált "She hates me" című számot játsza (talán), de ez még mindíg jobb, mint a "poison" amit már 2 hónapja gyakorolnak, és még mindíg vallatni lehetne vele. 2 szobatársam elvan valahol, a harmadik alszik. Szerintem azlrt, met megbeszéltük, hogy végre lemegyünk a kondiba, erre ő ünnepélyesen elaludt, én meg neki álltam blogot írni. Igazi sportemberek vagyunk :D (A kohászok most váltottak a "Smells like teen spirpt"re. Egészen olyan érzésem van, mintha ezzel bosszút akarnának állni valamiért, de nem tudom, hogy miért.)
Nem túl szép nap ez a mai nap-megint egész nap esett, feketék a levelek, van vagy 1millió oldalam elolvasandó szósölingvisztikszre. De remélhetőleg legalább melegvíz lesz. Ja, és egérszar a cseresznyén, azzal, akinek a nevét a ideírnám túl egyértelmű lenne és még lehet neheztelné is, összevesztünk. Azaz mostanában naponta legalább kétszer meg akarom ölni, de lagalábbis soha többet nem látni. Ma úgy leoltott a fülbevalóm miatt, azt se tudtam sírjak vagy üvöltsek. Végül aztán az óvodás sértődött hallgatás melett döntöttem.

Rég voltam akárhol..Se roki, se mad...De nem is hiányzik, csak találkozni kellene már egy-két arccal, akit rég láttam. Csak annyi minden van, csak kedvem nincs, meg más dolgokkal kéne foglalkoznom, amit ha nem teszek meg akkor lelkiismeret furdlásom lesz, de ha meg lelkiismeret furdlásból teszem, akkor az megint nem jó, és akkor méginkább lelkiismeret furdalásom lesz, és inkább akkor nem is foglalkozom vele egyáltalán, de az meg úgy a legrosszabb.... Hallod, mennyit nyávogok :D
Jobban kéne bíznom Istenben...

Amit viszont ma már nem kellene, az az evés. Úgyhogy kárpótlásul elmegyek zuhanyozni, kiengedem a koli fél vízkészletét, és este megnézem a sóderklubbot. Ja, és közben olvasok. ("Olvasok.")

Most nem ömlesztem tovább a céltalan szöveget, mert unokaöcsém meg Lestat holnap felugranak józsefateszozni, és addig még magamat is korrepetálni kell az érettségi tétetlekből. Végre valami fincsi ::D

"Ibolya, csavargyár, 4/4 alosztály, dátum, két félkevert"