Erőlködve írom a szavakat, életem eddigi legnagyobb válságában, csakmert ha írok, hátha jobb. Hátha kisebb lesz a kétségbeesés, a vádlás, a szégyen, az aggodalom, a fájdalom, a félelem. Hátha nem kell életem végéig a megbánást magammal hurcolni, és lesz még aranysárga nyarunk, Madlenem.
Tanácstalanság. Se így, se úgy, állhatatos lelkiismeretfurdalás, haszontalanság, feleslegesség, meghasonlás. Innen már egy lépés a tél és csend és hó és halál. A tükörben egy ismeretlent talál.
Hiányzom magamnak. 6 hét tönkre tett, megkérdőjeletett bennem mindent, amiben eddig biztos voltam, hányingerrel kelek a 7 órányi lázálom után. Nem tudok enni, nem tudok pihenni, többet sírok mint valaha. A Nagy Bánat ideje koordináta rendszerben. Az idegösszeroppanás íze a nyelvem alatt.
Értéktelennek érzem magam, aki csalódást okoz mindenkinek.
Na erre emlékezz, ha megkérdezed magadtól, hogy miért nem fejezted be ezt a szakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése