Nem tudok pókerezni.
Nem értek számítógépül.
Igen, tényleg azt hittem, hogy Juan Pablo Montoja az egy autó.
Nem értem a szöveges egyenleteket.
Néha lassan esik le egy vicc. És néha a vicc nem is annyira vicces. Szerintetek.
Sokat nézek ki a fejemből látszólag céltalanul a meszi semmit nézegetve. Előfordul.
És nem szégyenlem, mindenki hibázhat.
Az vesse rám az első követ, aki tökéletes.
Hajlamos vagyok elfelejteni, vagy nem meghallani dolgokat.
Sosem vagyok képben a híreket illetően.
Ha valamit nem értek vagy nem ismerek, nem félek megkérdezni.
DE AKKOR SE MONDJA SENKI, HOGY BUTA VAGYOK! Gyerekes vagyok és vannak álmainm, idealistán állok a dolgokhoz és jót várok a holnaptól. ETTŐL NEM VAGYOK HÜLYE. Komolyan mondom, most közel állok ahhoz, hogy dühösnek nevezzem magam. Én ehhez nem vagyok hozzászokva. Engem otthon is mindíg erősítettek, Anyu (aki egyébként bizonyítottan a világ egyik legjobb anyuja) az értékeket emelte ki, és néha megjegyezte, hogy nembaj, ha hagyunk helyet a fejlődésnek. Így szeretet. Megszoktam, hogy az én Istenem is a jóban erősít, a rosszból tanít, és úgy szeret ahogy vagyok, illetve ahogy megteremtett.
Csak azért, mert nem játszom rá, nem jelenti azt, hogy nem vagyok okos. Most fitogtassam hogy én tudom ezt meg tudom azt, és dörgöljem orrok alá? Hordjam nagynak az arcom meg mondjam el fűnek fának milyen nagyszerű kislányka is vagyok én? Merthogy nemcsak hibáim vannak, mitadisten van emiben elég jól sikeredtem. Van hallásom, könnyen tanulok nyelvet (ha akarok), de már most érzem, hogy nem, egyszereűen nem tudom magam fényezni. Mert nem kell. Mert kinek meg minek. Aki annyit lát, hogy buta vagyok és nem rest a tudtomra adni, az gondolom direkt nem veszi feigyelmebe, hogy évfolyamelső vagyok. Aki cikiz, mert nem tudok megcsinálni egy zacskóslevest, az nem látja, hogy azért nem, mert mindíg is rendes kajából főztem legalább 3 emberre teljes menüket. Aki lenéz, mert nem tudok deriválni, vagy nem értem a szöveges egyenleteket, az nem érti, hogy a másik oldalon le tudom elemezni József Attila bármelyik "nagy gondolati tartalmú versek a 30-as évekből"kategóriás versét.
Az, hogy valakinek 130as IQja van, (és ezt szereti naponta a tudtomra adni)nem jelenti hogy jó ember, vagy értékesebb Marikánál, aki betanított munkásként dolgozik a pékségben. (Marika kitalált személy, minden a valóságal megegyező adat csak a véletlen műve lehet.)
Mások vagyunk.
Aki IQ alapján értékeli az embereket, az megérdemli. Az IQ test nem méri a tapasztalatot, az érzelmi inteligenciát, és legfőképp a bölcsességet. Ugyanis azt nem lehet bárhonnan beszerezni. 130as IQval sem.
U.I.: Fogalmam sincs mennyi az IQ-m, és nem is akarom tudni. Én tudom mit érek, mésnak meg nem ez alapján fogok bizonyítani. Inkább legyek buta, aki szeret és akit szeretnek, mint rohadt okos, de magányos és fekélyes, utálva az életet és önmagát.
És aki azt állítja, hogy csak azok hisznek Istenben, akik nem elég okosak, hogy magukban bízzanak vagy beletöröődjenek az életbe, annak azt kívánom, hogy minél hamarabb tapasztalják meg tudásuk végességét.
Forrset Gump, veled vagyok.
uui ezt a bejegyzést felfokozott érzelmi álapotban jegyeztem le, kérem az esetleges túlzások elnézését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése